Szerelmes Versek

Szerettél Kedvesem,
s én meg bíztam benned!
Hisz,azt mondtad,hogy
nem hagysz el s mindig
fogod majd két kezem.
Fulembe suttogtad
szívedbol szeretsz
s mit tettél elhagytál
s ma már más fulébe
suttogod :
Szeretlek Kedvesem!!!

Mindíg búcsúzunk
hamisan halk dal szól
eleresztjük félve kezünk
alig hűs könnyeket sírunk
egyszer elkezdjük mondani
miért így történt meg velünk
hisz most jön a szabad nyár
kelnek fel százával a virágok
de mi írtuk meg a történetet
mindig csak úgy búcsúztunk
alig hűs könnyeket sírunk
eleresztjük félve kezünk
hamisan halk dal szól
Mindíg búcsúzunk
mert jön az ősz
szedegeti
leveleit
széllel
esővel
felhővel
szürkeséggel
elmúlt szerelemmel

Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell... Hívj engem.
Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni... De sírhatok Veled.
Ha egy nap el akarsz futni... Ne félj engem hívni.
Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg... De futhatok Veled.
Ha egy nap senkit sem akarsz hallani... Hívj engem.
Ígérem, Veled leszek. És ígérem, nagyon csendben.
De ha egy nap hívsz... És nincs válasz...
Gyere gyorsan, látogass meg. Lehet, nekem van Rád szükségem

Nem tehetek róla, még mindig szeretlek,Pedig mindenki azt mondja, felejtselek el Téged.Én tudom, hogy ők mondják az igazat,De hát az ember csak a szívére hallgat.Nem tudlak elfeledni, pedig tudom, sosem leszel enyém,Ébren álmodni,s felébredni, ez vagyok én.Kívülről olyan kemény vagy, mint a jég,De benned még a gyermekkor él.Ezért a jégcsapot felolvasztani nem tudom,Pedig ha elolvadna, elmúlna minden bánatom.Muszáj lenne elfelejtenem Téged, de nem tudlak,Mert valami, ami benned van,fogva tart.A haverok, a barátok mind ellene vannak,De mit tegyek, porba döntsem álmaimat?Igen, ezt kell tennem, akárhogy is fáj,Mert a meséből nem lesz más, csak magány.A szívem darabokra tört, mint egy üvegpohár,Megragasztani senki se tudja már.De talán egyszer a pohár újra pohár lesz,S talán egyszer a szívem is szálló pillangó lesz.Újra tudni fog szállni,Szerelmet szerelemért adni.Mint halott pillangó a kertben,Így zárul be a fejezet: csak mi ketten.Elfelejtettük ezt az álmot,Cserébe mást kaptam: a valóságot!

Tétlen vagyok és kétségbeesett

Tétlen vagyok és kétségbeesett,
Azthiszem ettől féltem,egykor mi most meglepett.
Rámtaláltál,akarod,hogy akarjam,
MOst mégis tanácstalan vagyok,nincs csöpnyi hatalmam.

Hogy találhattál hirtelen rám,?
S hogy jelenthetted ki,hogy fáj?
Eszedbe jutottam,nemértelek,?
Kiigazodni rajtad nagyon félek.

Vajon megint rosz emlékekkel távozol tőlem?
Vagy talán más cselekedetekkel szöksz el mellőlem?
Hirtelen mi változott?hiányzom?
Szívem visszavár de fél bevallom.

Egykor elszöktél most viszakarsz találni
Tudtam,hogy rájössz és befogod látni.
Mit tegyek msot mégsem tudom
Kiszámíthatalan vagy hirtelen s én ezt nembírom.