TECHNO

HAUSZTUSZ ELV (esszé) ...még mindig gyakran hallani idehaza, hogy a technó az kemény zene. Ja, és unalmas is. Ezen vélemények terjesztői, majd szajkózói - hogy még meggyőzőbbek legyenek - hozzáteszik azt is: a technó nem ,szól' semmirôűől. (Az egyszerűség kedvéért a diszkókban nyomott zenéket - rave, hardcore, happy house - most kiveszem az elemzésbôl azzal a megjegyzéssel, hogy arra is érvényes, amit leírok.) B.P.M. (Beat Per Minutes): az egy percen belüli leütések számát jelenti. Magyarán a szív dobbanása, lüktetése, amit a technóban is a lábdob képvisel. Az emberi szív egy perc alatt kb. 75-öt dobban, ennek kétszerese a technó alapüteme, sebessége. E felett mennek a hardcore, rave stílusok (150-220), és ez alatt az igazi ambient, technóhouse, triphop, acid zenék (90-150). A jó party kb. 128-138 között mozog, ezzel a sebességgel mindenféle szerek nélkül végigtáncolható 5-6 óra anélkül, hogy a közönség fizikailag lepusztulna. Ezt minden jó DJ-nek tudnia kell! A rockzenére annyira jellemzô ,keménység' a technóban ,sebességre' cserélôdött tehát, mint a zenét meghatározó egyik ismérv. Ennyit a szívrôl. Az európai zenét évszázadokon keresztül a dallamosság (melódia) és a változatosság (improvizáció) befolyásolta, és ez határozta meg évtizedeken át a rockzenét is. A zene lényegére vonatkozó alapvetô felismerést, miszerint a nap 24 óráját kitevô monotónia, azaz egy motívum állandó ismételgetése (repetíció), variálgatása a természet törvényeivel azonos, századunk elején Eric Sate életmûvével bebiznyította. A polgári társadalmak kulúrmegmondó emberei -zeneesztétikai alapokon - máig bolndnak tartják ôt. A tibeti mormolósok, az arab müezzinek, az indiai ragaszitáristák, az afrikai dobosok, a baali csengettyûsök, az ázsiai sámánok, a román cigányok, magyar köcsögdudások, siratóasszonyok és lakodalmas csujjogatók nem szólnak hozzá a sajtóhadjáratok kérdéseihez, hogy mikor, melyik percben mi az unalmas és mi az érdekes, mi a zene és mi nem az, kinek mit kéne szponzorálni vagy betiltani, mi emberteleníti el a társadalmat a számítógép vagy a háborúk stb. stb. Viták nélkül is tudják, hogy a monotónia az ember lelkében gyökeredzik, segítségével transzcendes kapcsolatba lehet lépni a kozmosz isteneivel. A révület és a tánc eksztázisa - amit a monotónia idéz elô - maga a megtisztulás. Ez a technózenében sincsen másképp, sôt a második ismérvvé lényegül: a monotónia a technózene lelke. A harmadik ismérv, hogy nem ,szól' semmirôl. Ez - a vádként is megfogalmazott megállapítás - bárki számára azonnal elérhetôvé válik, ha meghallgatva a technózene bármelyik stílusát, rádöbben, hogy nem szövegkísérô sémazene, hanem szuverén, instrumentális muzsika, zaj, zörej, hangminták összehangolt kompozíciója az egész. Itt egy ,sztár' nyafogása, szenvedése kényelmes luxusfotlben valamikor kitalált - többnyire nem saját - szövegeinek az újra megismétlése csak zavaró tényezô, figyelemerterelô momentum. A TECHNÓHAUSZ ZENÉHEZ SZÜKSÉGES GÉPEKNEK - LEMEZJÁTSZÓ, SZINTETIZÁTOR, SZÁMÍTÓGÉP - VAN SAJÁT HANGJUK. Ezek irányításához nem szükséges szavakat ordítozni. Nem kell hozzá más, csak hozzáértés és szeretet. Ja, és mint minden más fontos dologhoz: intelligencia.