Kezdetben egy szál számítógépen zenélt. Techno-számokon próbálgatott, nem azért, mert annyira szerette, hanem mert számára könnyű és mégis élvezetes volt. Kaposváron brutális acid partykat szervezett: polaroid fényképezőgép helyettesítette a stroboszkópot, a zene kazettáról illetve két 386-osról ment. Később áttért a szofisztikusabb dolgokra. Maira hasonlító stílusát 1997-98 táján kezdte megtalálni. Ezek közül a Pink Solidism c. Doors-átdolgozás (ami ezen a lemezen is hallható) felkerült a Future Sound of Budapest válogatás 2. részére, és innen több nyugat-európai kompilációra is.

1999 nyarán, érettségi után barátjával, Zságer Balázs billentyűssel Budapestre jött. A lemezkiadó egy üres szobájában vették fel lemezük anyagát, a stúdióban mindössze két-három estét töltöttek azzal, hogy az akusztikus hangszereket és az éneket rögzítsék. A végleges keverést otthon csinálta, kölcsön kapott, házilag barkácsolt gépeken. Emellett Kamarás Iván lemezének elektronikus részeiért is ő volt a felelős, valamint Balázzsal egy Trevira Modern elnevezésű "esztrád"-projektért is felelősek.

A Shallow and Profound megjelenése előtt is igazi siker volt. A német sajtóban lelkendező kritikák sora jelent meg. Nem csupán rövid ismertetők, hanem egész oldalas cikkek, sőt, címlapsztorit is csináltak a fiúkból. Ausztrál rádióadók adják a számait, és ami még fontosabb: az egyik legnevesebb DJ, Laurent Garnier is elismerően szól róla francia hallgatóinak.

Néhány érdekesebb megállapítás a német lapokból: "Feltűnő a kompozíciók rettenetes sűrűsége, melyek bár a legegyszerűbb eszközökkel készültek, mégis egy 'alaposan felszínes' atmoszférát teremtenek." (Smag) "Bár még csak 19 éves, de már most olyan érett és letisztult, mint a legnagyobb öregek." (Frankfurter Rundschau) "A következő forradalom elektro- és klubhangzások területén Kelet-Európából fog kiindulni. Ennek meggyőző előjele a 19 éves magyar gombcsavargató Yonderboi lenyűgöző bemutatkozó albuma.